2019.02.18. // Schiller-Vasas HC-Hokiklub Budapest 3-2

Szezonzárás: eljött az értékelések és az önértékelések ideje

Véget ért a Schiller-Vasas HC számára az Erste Liga 2019/20-as idénye, felnőttcsapatunk vezetőedzője szerint reális a helyezés, akadtak nagy pozitívumok a szezon során, de a sérülések és a konkurencia hiánya sok mindent meghatároznak a játékosok mindennapjaiban. Szuper Levente, a Vasas SC jégkorong szakosztályának igazgatójaként úgy gondolja, ott tart felnőttcsapatunk, ahol a második évben tartania kell.

A Schiller-Vasas HC a Hokiklub Budapestet megelőzve az alsóházi középszakasz 5. helyén zárta az Erste Liga 2019/20-as idényét. A Hokiklub ellen aratott idegenbeli 4-2-es siker mellett a Fehérvárt szétlövés során sikerült legyőzni, és volt egy pontszerzésünk idegenben is, szintén a Titánok ellen. 

Ezt megelőzően 18 pontot szereztünk az alapszakaszban, 4 győzelem, 2 kétpontos siker, valamint 2 pontszerzés mellett, ez valamivel kevesebb, mint egy évvel korábban, amikor 25 pontot gyűjtöttünk a bajnokság első felében (igaz, akkor 11 csapat szerepelt az Erste Ligában, így négy mérkőzéssel többet játszottunk), ráadásként örülhettünk a “Hét gólja” kitüntető címnek is, Czakó Barna jóvoltából.

A tavalyi bajnoksághoz képest, amikor decemberben jött össze az első hárompontos siker, elég korán, már szeptember 20-án győzni tudott a csapat a Brassó ellen, viszont azután újra „csak” december 22-én örülhetett. Többször is beleszaladtunk a késbe, a DEAC, a Csíkszereda, a Dunaújváros és a Hokiklub elleni is összejött a 7-8 kapott gól, ennek – és a tizenhat meccses „pontatlan” sorozatnak – az egyik oka az a példátlan sérüléshullám, ami a csapatot megtizedelte.

Belényesi Gábor (Dunaújvárosban ütközték le nagyon csúnyán) és Bödök Bence (a Brassó ellen “találták meg” brutálisan) az egész szezonra kiesett még az idény elején, nem sokkal később Tóth Balázs szenvedett térdsérülést (egy edzésen), majd Kováts Máté dőlt ki a szezonra (a Hokiklub ellen sérült meg súlyosan a bokája), és hosszabb-rövidebb ideig nélkülöznünk kellett Inglis Ákost, Schmál Kristófot, Márton Koppányt, Székely-Mádai Gergőt, Fliszár Zalánt vagy éppen Nagy Márkot. 

De „visszajött” a csapat a mélypontról, a középszakaszban pedig szoros mérkőzéseket játszott mindegyik ellenfelével.

2019.10.31. // Schiller-Vasas HC - Varsó 2-4Fotók: Szabó Péter

Sok minden történt az évben, összességében elmondhatjuk, hogy az összkép is vegyes, igaz? – kérdeztük Ladányi Balázst.

Igen. Jól indultunk, jól kezdtük a bajnokságot, azt a játékot hoztuk, amit az első szezon után sejtettünk, hogy tudunk hozni. Aztán jöttek a sérülések, kiesett a tavalyi legeredményesebb játékos, Bödök Bence és az egyik kapusunk, Tóth Balázs, majd mindig volt egy-két további sérült, ráadásul épp azok a játékosok, akiktől az eredményességet vártuk. Jött a mélypont, egy 16 meccses nyeretlenségi széria, amiből nagyon nehezen kászálódtunk ki. Ha a mi fiatal csapatunk szezonját tízmeccses periódusokra bontjuk, ideális esetben, teljes kerettel 2-3 meccset meg tudunk nyerni akkor, ha mindenki jól játszik és beleáll a munkába. Lehet 3-4 szorosabb vereség, és itt egy 5-2-es eredményt is annak tekintek, a fennmaradó 1-2 meccs pedig nagyarányú vereséggel zárulhat a realitások alapján. Most a sérülések miatt a 2-3 nyerhető meccsből lett a szoros vereség, a szorosabbakból a nagyarányú, a maradékból pedig a hatalmas verés. Pontosan tudom, hogy egy ilyen szériában mennyire nehéz megtalálni a motivációt, folyamatosan jönnek és jönnek a vereségek, minden hátrányból a bekapott gólok, amikor meg kemény munkával szorosabbá teszel egy-egy meccset, megint hiányzik valami, hogy behúzd. Mégis fordult a kocka, jött a jó periódusunk, ráadásul úgy, hogy amikor elkezdődött, még mindig egyetlen kapussal és mellette jó képességű és mentalitású junior kapusokkal készültünk. Szeles Martin érkezett aztán a segítségünkre, de neki később vissza kellett mennie Fehérvárra, ha marad, talán több meccsen védhetett volna a szezonban. A középszakaszban, amikor már éles meccset játszik mindenki, és nem nagy mellénnyel áll ki egy gyengébb csapat ellen, sikerült szoros meccseket játszanunk, egy-egy alkalmat leszámítva egy-két gólon tartottuk az ellenfeleket, mindenkit megszorongattunk, és ezt nagy pozitívumnak tartom. Egy jó visszaigazolás volt például a középszakaszban, hogy egyik csapat sem állt ki a fiatalabb cserekapusával ellenünk, mert nem érezte biztosnak, hogy vele is meg tudják oldani a győzelmet.

Összességében reális az eredménysorunk?

Benne volt a pakliban, hogy a mélypontunkat jelentő széria még tovább nyúlik, de ahogy visszajöttek a sérültek, mindenki kapott egy kis löketet, mindenkinek visszajött egy kicsit a kedve is. Teljes kerettel kozmetikázni lehetett volna a mérlegünket, abból a 16 meccsből nagyjából 5-öt hozhattunk volna. Ne feledjük, hogy tisztán magyar kerettel vittük végig a szezont, miközben mindenki más öt-hat-hét légióst foglalkoztat, ráadásul tavalyhoz képest ezúttal nem volt együttműködés a MAC-cal sem. Míg egy éve napi szinten két-három játékosuk velünk edzett, a meccsre pedig akár négy-öt is érkezett onnan, ezúttal nem volt konkurencia a csapaton belül. Mivel az U21-es csapat keretéből hatan, heten is nálunk edzettek, játszottak, alulról sem volt nyomás a játékosok felé, márpedig a konkurencia hozza a legnagyobb motivációt egy játékos számára, ideális esetben. Ezt hiányoltuk. Egy magasabb szinten lévő hokikultúrában az U12-es korosztálytól kezdve meg kell küzdenie egy játékosnak a helyéért, a magyar jégkorongban ez sokszor nincs így. 

A második év végén vagyunk, okosabbak lettünk egy-egy játékos jövőjét illetően?

Igen, nyugodtan mondhatom, hogy mindenkinél teljes képet kaptunk arról a két év alatt, milyen szinten és milyen szerepben lehet rá számítani a felnőtt hoki világában. De az is kiderült, kik azok, akiknek nem ez az útja. Fontos látni, hogy vannak olyan játékosok, akik egy-egy játékszituációban képesek igazán kiteljesedni. Ez nem baj, sőt! Vannak játékhelyzetek, ahová specialisták kellenek, így például az emberelőnyös vagy hátrányos játékban. Előbbiben látszottak nálunk a legnagyobb hiányosságok a teljes szezonban, nincs meg a tapasztalat, nincs meg az ötből az a két vagy inkább három játékos, akik kimondottan meg tudják nyugtatni a játékot, akik meg tudják oldani azt a feladatot, amit meg kell. Melléjük kellenek még azok, akik kisebb szerepet kapnak, adott esetben azok, akik a végén ellövik a korongot. 

Láttál olyan játékosokat, akiknek jó értelemben véve elegük volt a vereségekből, akik ennél többre vágytak, vágynak, akik kitörnének ebből a helyzetből? Mennyire érezhető a hoki iránti elhivatottság?

Akad nem is egy olyan játékos, akiben megvan ez a vágy, és minden más is ahhoz, hogy kitörjön, de konkurencia nélkül tényleg nehéz ezt a mindennapokban megmutatni. Nehéz a komfortzónából kimozdulni akkor, amikor úgy mész ki a meccs előtti bemelegítésre, hogy nem lesz letörölve a neved a tábláról. Azért vannak olyan játékosaink, akik szintet léptek, Bukor Rajmi például a felnőttválogatottban léphetett pályára, Páterka Bence pedig nagy utat járt be. Az U20-as csapatunkhoz érkezett a nyáron, nálunk találta magát, Kijevben az U20-as vb-n a magyar válogatott legjobbja lett, most pedig kölcsönvette a szlovák bajnokságban szereplő DVTK. A jövőt tekintve egyébként is nagy bizakodásra adhat okot a juniorból feljátszók teljesítménye, nemcsak Bence, hanem a többiek is bizonyítottak. A legnagyobb meglepetés számomra a teljes mezőny talán legalacsonyabb és fizikai adottságait tekintve legkisebb játékosának, Béres Boldinak a játéka. Őszintén szólva bennem volt a félsz, de három meccs alatt bebizonyította, hogy teljesen mindegy, ki az ellenfél, nem kell tágra nyitni a szememet, ha elindul az ellenfél játékosa és a palánk közé. Nemhogy megragadt nálunk, de maradandót is alkotott.

Mennyire volt egységes a csapat a szezonban? 

Talán túlságosan is az volt, nem voltak olyan vezérek, akik néha odacsaptak volna az asztalra, akikre mindenki figyelt volna. Nem volt meg edzésen sem az a küzdőszellem, ami talán elvárható lenne, pedig igenis, a havert, a jó barátot is le kell ütközni. Merni kell, akarni kell, hiszen a meccsen azt kapjuk vissza, amit az edzésen. Ha ott nincs meg a gyilkos ösztön, a meccsen sem lesz meg. 

Az egy dolog, hogy a játékosok motivációját nehéz fenntartani, de mi a helyzet a tiéddel? Hogy sikerült a sorozatos vereségeken folyamatosan átlépni?

Senki sincs hozzászokva ilyen mennyiségű vereséghez, de én azzal vészeltem át ezt az időszakot, hogy emlékeztettem magam arra, hogy tudtuk, mibe vágtuk a fejszénket két éve, és ezt el is rendeztük magunkban. Amikor a Fehérvár elkezdte az EBEL-t, az első szezonja 16 vereséggel indult, és nekünk is benne volt a pakliban, hogy karácsonyig nem nyerünk meccset az első évben. De aztán jöttek a pontok, a győzelmek, ezt pedig mindig jó visszaigazolásnak éli meg az ember.

Melyik mérkőzés volt a legnagyobb élmény ebben a szezonban?

Nyilván a győztes meccsekre gondolunk vissza jó szívvel, ezek közül pedig talán a Titánok elleni utolsó mérkőzésre, amikor 0-3-ról jöttünk vissza. Gyakran hasonlítják a csapatunkat a másik, sok fiatalt foglalkoztató Fehérvár együtteséhez, de nem véletlen, hogy csak egyszer sikerült őket legyőznünk, és itt nem feltétlenül a légiósaik szerepeltetésére gondolok. A fehérvári utánpótlásban kőkemény harc folyik a csapatba kerülésért, ez meglátszik az eredményességen.

Ezen a Titánok elleni meccsen már Tóth Balázs védett, ismét. A kapusposzt mindig kardinális kérdés, idén speciális helyzet állt elő a sérüléssel.

Bazsi teljesítményével meg voltunk elégedve a sérülése előtt is, és azzal is, ahogyan visszatért, tudjuk, hogy számíthattunk rá. Az első évben ugyanolyan jól teljesített, mint a légiós kapusunk, így mi is nagy dilemmában voltunk tavaly, hogyan menedzseljük a kapuskérdést. Végül úgy döntöttünk, egy fiatal játékost hozunk mellé, aki tolja előre, ő pedig húzza őt. Cucu, Sági Máté nagyon jól beleállt a munkába, olyan teljesítményt nyújtott, ami kellemes meglepetés volt mindannyiunknak. Első éves felnőttként kapott nagy terhelést, és elbírta, ez is jelzi, hogy nagy potenciál rejlik benne. Ugyanakkor neki sem szabad elkényelmesednie, ki kell mozdulnia a kényelmi zónájából, és tanulni a pofonokból. Rajta múlik, hogy ezeket a pofonokat hogy rendezi el magában, de bizakodóak vagyunk.

Mi a program most a fiúknak?

Levezetőedzéseket tartunk a srácoknak a héten és a jövő héten, játékos szárazföldi edzéseket. Tízen maradtunk egyébként, hiszen többen is az U21-es csapatunkkal edzenek, pénteken kezdődik is számukra a középszakasz. Jön majd egy kéthetes pihenő március elején, hogy aztán kezdődjön a nyári alapozás előtti munka, amikor hetente többször is jégen leszünk és képességfejlesztő edzéseket tartunk. Szükség is van ezekre.

pados

Szuper Levente: „Nagyon sok fontos kérdésre most kapunk majd választ”

A Vasas SC szakosztály-igazgatja szerint a hároméves stratégia a második év végén ott tart, ahol tartania kell, és a Schiller-Vasas HC menedzsmentje nagyon kíváncsi arra, mit gondolnak ugyanerről (és magukról) a főszereplők, a játékosok. 

„Sok kérdésre már megkaptuk a választ ebben a szezonban, de a rengeteg sérülés miatt nem tudunk teljesen reális képet festeni magunkról, szakmai értelemben” – mondja Szuper Levente. – Nagyon kíváncsiak lettünk volna például, hogy tavalyi pontkirályunk, az óriási fejlődésen keresztülment Bödök Bence mire képes a második évében. Az első szezonjában vezér volt, elbírta a nyomást, megkomolyodott, úgymond férfi lett belőle, legyőzte a gátlásait, és a mi kis életünkben a munkánk egyik büszkén mutatott példája volt. Most közbeszólt az élet, a sérülése, amit egyébként nagyon profin kezelt, és ebben a csapat, a stáb, a menedzsment is minden segítséget megadott neki – ugyanez volt a helyzet a többi sérült esetében is. Idén is jellemző volt ránk, hogy mindenben megláttuk a pozitívumot, a sérülésekben leginkább azt, hogy a juniorok közül még többen kaptak lehetőséget az Erste Ligában. Ez a fiatal csapat sok megrázkódtatáson ment idén keresztül, Bence és Bazsi kiesése – én úgy érzem – meg is rázta a társaságot, és akkor még nem esett szó a többiekről, volt, amikor kilencen hiányoztak az alapcsapatból.”

Szuper Levente bízik abban, hogy a játékosok értik, ebben a tekintetben felkészültebb és tájékozottabb lesz a menedzsment a hamarosan közelgő négyszemközti megbeszéléseken.

„Nagyon-nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy a játékosok önértékelése hol áll, ki mit gondol magáról, a szerepéről, ez komoly visszajelzés lesz számunkra. A mostani generáció nehezen fogalmazza meg a céljait, az álmait, de mi bízunk abban, hogy a sporton keresztül fel tudjuk nyitni a srácok szemét. Azt is látni kell, hogy ez egy üzleti vállalkozás, várni mi sem tudunk a csodára, a profi sportolói léttel járó előnyökkel és hátrányokkal is tisztában kell lennie egy fiatalnak. De minden folyamatot tiszteltünk, minden helyzetben emberek tudtunk maradni, az értékeinket a helyén kezeltük, egyedül azt sajnáljuk, hogy még mindig vannak, akik talán nem értik, mi is a mi koncepciónk, a víziónk.”

Szuper Levente szerint sok mindent elárul majd a játékosok hozzáállásáról, hogy hogyan vágnak neki az U21-es bajnokságnak (már akik érintettek benne), hogy kezelik ezeket a meccseket.

„Ahogyan a játékosoknak, nekünk, a menedzsmentnek, a vezetőknek is versenyképesnek kell lennünk, és fejlődnünk kell a harmadik évre. Nem lehetünk teljesen elégedettek sem, a nézőszámot például nem tudtuk növelni, sőt. Jövőre már az eredményesség is szempontként jelenik meg, ehhez kell a keretünket is igazítani, ez már a mi felelősségünk lesz. Az elmúlt két évben mindenki megkapta a lehetőséget, a jégidőt, és mindenki eldönthette, ez az életforma megfelelő-e számára. Büszkék vagyunk, hogy a Schiller-Vasas HC-ban lehetőséget, esélyt biztosítottunk a kiteljesedésre, és arra végképp, hogy vannak, akik éltek vele, elég csak Páterka Bencére gondolni. Nem állt tehát meg a mi munkánk sem a szezon végével, sőt, izgalmas időszak előtt állunk. Elkezdődnek az egyeztetések a klubvezetéssel, a Jégcentrum vezetésével, fontos kérdésekre kell választ kapnunk. Transzparensen működünk, nyitottan a pozitív és negatív kritikákra, miközben azt szeretnénk, hogy a felmerülő szituációkra, gondolok itt a sportág kihívásaira is, közösen találjuk meg a válaszokat” – fogalmazott Szuper Levente.