Ladányi Balázs-portré a Presztízs Sport magazinban

Megjelent a Presztízs Sport magazin februári száma, amelyben portré olvasható Ladányi Balázsról, az Opten Vasas HC vezetőedzőjéről, Amler Zoltán tollából.

Szó esik páratlan játékoskarrierjéről, annak nehézségeiről és sikereiről, valamint természetesen az azt követő időszakról, az edzősködés lépcsőfokairól.

Godó a többi közt így nyilatkozik:

„Hogy milyen edző vagyok? Elsősorban nyilvánvalóan még messze nem kiforrott tréner. A legfontosabb gondolatomnak azt tartom, hogy mindig igyekszem a csapatra szabni a taktikát. Mi tagadás, nem vagyok puha, viszont az akaratomat nem pusztán a hangommal igyekszem érvényre juttatni. Normális emberi viszonyt igyekszem kialakítani a játékosokkal, megértetni velük, mit miért csinálunk. Előfordul, hogy kiabálok, de kérdem én, melyik edző nem teszi? Órákat tudnék mesélni például a Cortina-féle öltözőről… A lényeg mindig az, hogy a hangos szó is pozitív tartományba vigye a mutatványt. Sokat biztatom így a játékosokat, akik úgy látom, fogékonyak a munkára. Azt látni kell, a magyar hokiban az elmúlt tíz esztendőt nézve, valamiért kevés fiatal érik be igazán, sok ígéretes tehetség tűnik el a süllyesztőben. Sokat kutatom ennek az indokait. Mi, itt a Vasasnál három éve tapossuk a fiatalok útját, vannak eredményeink, vannak hasznos tapasztalataink, amelyeket minden szinten igyekszünk a magyar hoki javára fordítani.”

„Vannak terveim, naná, hogy vannak, máskülönben nem is lenne értelme az egésznek. Hogy lehet-e ezeket konkretizálni? Hm. Istenigazából nehéz volna. Tudom, jól hangozna, ha azt mondanám, hogy célom az NHL-kispadja, de nyilván elmebetegnek tartanának… Sikerüljön mindig egyről a kettőre jutni, talán így foglalnám össze a fő célt.”

S persze egy érzelmekben gazdag összegzés is részét képezi a riportnak:

„Így érzem jól magam a bőrömben. Amúgy mi panaszom lehetne? Szép családom, négy gyermekem van, nem kívánhatnék ennél szebbet, ennél jobbat. És a hokiban dolgozom, ahol mindig szerettem volna. Momentán szinte minden nap látom a legkisebb, 12 éves fiamat a Vasasban játszani, isteni szerencse, hogy hátvéd, így nem velem fogják összehasonlítgatni. Amúgy hozzám hasonlóan későn érő típus, szóval megjósolhatatlan, mire viheti. A lényeg, hogy szeresse, élvezze, amit csinál.”

A lap kapható az újságárusoknál, de a neten is elolvasható, EZEN A LINKEN.